- Most azt hiszed ezzel el foglak engedni Aine? -Van valami félelmetes nevetésében. Dac, harag és keserűséget érzek. Talán egy kis félelmet is. Nevetése ütközik testemnek és megrázza.
- Nem Te döntöd el, hogy mi hogyan lesz Tiis. - És nem is én, de persze ez nem mondhatom ki ilyen nyíltan. Csak ülök és nézem, nem tudom mi lenne a leghelyesebb döntés. Ajkamba harapok így nyelvem ajkamhoz ér és ízlelem ízét. Csodálatos, sokkal finomabb, mint amit eddig el tudtam képzelni. Forró pír borítja orcáimat, milyen dolgokra gondolok? Megtettük volna, itt fényes nappal, ha nem állítom le? Mit mondott volna akkor a nagyra tartott Ynyr? Újra csalódott lett volna vagy csak meglepődött? Egy biztos, nem örült volna neki.
- Csakis Te dönthetsz az életed felől Aine, senki más. - Lassan áll fel és végignéz rajtam. Szárnyait kitárja és maga elé ereszti. -Látod ezt? Fekete és sötét, olyan, mint az én szerelmem feléd. Jobban jársz, ha hazamész és megkorbácsoltatsz. Viszont tudnod kell, hogy se fájdalom, se rácsok vagy megaláztatás nem tart attól vissza, hogy szeresselek. A Te érdekedben tartottam vissza ezeket az érzéseket, viszont a mai naptól kezdve nem áll szándékomban. Szeretlek Aine és örökké szeretni foglak. Még akkor is, ha másnak adod testedet és szívedet. - Kitárja szárnyait és kezét nyújtja felém, tenyere az égnek néz így láthatom a forradásokat. Kinyújtom kezemet, hogy felsegítsen. Magához von, majd csaknem repülök karjaiba. Izgatottan nézek fel Rá és ő nyakamhoz hajolva szimatol, puha és érzékeny bőrömre csókol, majd rányomja gyengéden fogait. Az a tűz ismét terjed bennem, egyenesen le ágyékomba. Lélegzete csiklandoz és még inkább felkorbácsolja vágyaimat. Szellő ruhám alá szemtelenkedik és alsóneműmnek feszül. Bátortalan nyögés hagyja el számat és szalad nyelvére. Ő elválik egy pillanatra ajkamtól.
-Milyen édes hangok ezek egy drága nőtől. -Hangja hevült és vágyakkal teli, ami sajátomat is égig emeli. Testem megremeg szavaira térdem, meg-megcsuklik.
-E-elég legyen!-Mondom én, de a hangom oly annyira sikít a folytatásért, hogy én majd fel nevetek.
-Te se akarod, hogy vége legyen. Érzem izgalmad illatát Aine. -Hogy ezt megerősítse beleszimatol a levegőbe. Cselekedetétől forrázott rák színt ölt bőröm. Hátrál, hogy jobban megnézhessen magának, azok az acél színű szemek pedig felfalnak. Nem gyorsan, hanem lassan és komótosan, minden ízt kifacsarva belőlem.
-Ne.. ne nézz így Rám k-kérlek. -Dadogva rebegem, szívem torkomban dobog.
-Hogy nézek Aine? -Nevemet úgy ejti, mintha a világ legédesebb és legfinomabb csokoládéját majszolná.
-Hát..hát így. -Próbálom utánozni nézését, mire Ő felnevet ezzel elűzve a meghitt légkört.
