II. Megváltásom

A nevem Aine Pegeen és angyal vagyok. Az egyik legnemesebb család, a Garret csoport vezérének mostoha lánya. Nem emlékszem pontosan mikor is fogadtak örökbe, de nagyon kedvesek hozzám. Igaz a bátyám Ynyr, olykor túl büszke, de rendes és nagyon okos. Most itt ülök országunk egyik legcsodálatosabb kertjébe és kávét iszom. Ynyrnek makacs álla és jeges szeme van, mellyel most Rám néz. Megborzongok és mosolyogva figyelem mit szándékozik mondani. Kissé feszültnek tűnik.
-Aine. -Megköszörüli torkát.-Mivel betöltötted a tizennyolcadik esztendőt ideje férj után nézni. Nem gondolod? -Elkerekedett szemem láttán kissé haboz, de folytatja. -Tudom, hogy váratlan, de a mi családunkban idejekorán megtörténnek ezek az események. Lehet most félsz, de rendes mudit választunk melléd. -Mudi, a szó hallatán is összeszorul a torkom. Annyit tesz tiszta, más szavakkal nem a hét főbűnre született. Fülemben száguldó vér csak úgy zubog, alig értem mit mond a bátyám.
-Nem. -Egyszerre csak az ő jeges kék szemei kerekednek el. Szám elé kapom kezemet és szemeimet lesütöm. Lenge tavaszi ruhámat gyűrögetem kezeim között. Annyira szorítom, félek eltépem. Elfehéredett ujjaimat bámulom, majd lassan engedek a szorításon. Dadogva rákérdez újra.
-Parancsolsz? Nem értettem tisztán, mintha...
-Ne haragudj bátyám, hogy szavadba vágok, de jól értetted. Nem vagyok hajlandó szerelem nélkül férjhez menni. Tudom és értem, hogy ez nálunk a helyes, de nem vagyok hajlandó egyetlen olyan férfinak is odaadni magam, akit még csak kedvelni se kedvelek. Legyen az Mudi vagy Noxius, ha nem szeretem nem érdekel se Ő se az ajánlata. -Felháborodva feláll és én csak tovább iszom a kávémat, ráérősen előveszem a cigarettámat és meggyújtom. Ajkamhoz emelem és jólesően letüdőzöm, majd orromon kifújom. Ő csak bámul és visszafojtott agresszióval bámulja kezemet, tudom, hogy most még inkább gyűlöl. Legyen tiszta vagy bűnös, ha nem szeretem nem érdekel sem Ő sem semmi más.
-Ezt értsem úgy, hogy ha esetleg beleszeretsz egy Noxiusba, akkor elárulod akár a családunkat is?
-Ezt úgy érted, ahogy akarod testvérem. Egy biztos, nem megyek hozzá Grady család legkisebb és legmocskosabb fiához. -Lágyan elmosolyodom és megpaskolom ökölbe szorított kezét.
-Tudom, hogy rajtad is nagy a nyomás Ynyr, remélem tudod, hogy szívből szeretlek. Lehet úgy érzed ennyivel tartozok apánknak, de ez túl nagy kérés még apánktól is. Remélem nem veszed hűtlenségnek.
-Mi csak a legjobbat akarjuk neked Aine. -Szegénykém, hát nem tündéri az én bátyuskám? Vigyorogva bebököm. -Akkor is ezt mondtad, mikor Tiisszel összeverekedtetek. Mondván, hogy Tiis csak a bugyim érdekli, mikor szegénykém csak azt nézte meg, hogy nem-e dagadt be a csípés a lábamon.
-Ne is hozd fel azt a kis semmirekellőt. Nagyon jól tudod, hogy Ő egy Avarita leszármazott. Neked semmi közöd ne legyen hozzá. Főleg, hogy már ilyen nagy korban vagytok mindketten.
-Utálom, mikor ezt az ősrégi latin szavakat használod. Lehet Irigynek született, de nem tehet róla, ahogy egyik sem. Ha pedig megint szapulod őket süket fülekre találsz Ynyr.
-Ne védd őket Aine! Csak is miattuk vagyunk bajban, egyébként is Tiis csak egy szolga.
-Nem csak egy szolga, ő a legjobb barátom. Minden boldogságom neki és nektek köszönhetem. Ne akard, hogy ismét erről vitázzak veled, nagyon is jól tudod, hogy védeni fogom örökkön-örökké. Ha az ég ránk szakad, ha haragszol is Ő hozzám tartozik. Ha fekete a szárnya, ha hófehér, mint a tiéd, Ő akkor is az marad számomra, aki eddig. -Legjobb barátom, szerelmem, bűntársam. Ő a megváltásom, gondoltam magamban.

I. Fel az égbe, fel

Nehéz, súlyosabb, mint ahogy gondoltam. Nem tudok mozogni, láncaim húsomba vágnak. Érzem a vér fémes és kesernyés szagát. Az enyém lenne? Nem, csalódottan hajtom fejemet térdeimre. Ira, a megbélyegzésem neve. Ira, mint a pusztító harag. A hét fő bűn egyike. Lapockámba égetett billog, húzódik. Egy kör, hat pont a körön egymástól egyenlő távolságra. Középen két penge, mely a haragot szimbolizálja. Ahogy mozdulok érzem az éget bőr és hús szagát. Okádnom kell, de visszanyelem és előre nézek, szembe a halálommal. Szemei csillognak az éjszakai fényben, akár az acél penge. Szépnek mondható vonásai eltorzulnak, két szemöldöke között mély árok, orrán barázdák sorakoznak az undortól. Vállaimmal körözök, mintha meg se éreztem volna kínjaimat, pedig fáj, borzalmasan, de most nem adhatom fel! Lehet, hogy tisztátalannak születtem, de ez nem az én választásom volt. Látom Grave arcán, hogy csalódott és a félelem halvány, de erős szikráit is. Fél, nem tőlem, hanem attól, amit képviselek. Újra és újra és újra hallom fejemben Ira, Ira, Ira. Tépett szárnyaim élettelenül hevernek a földön. Grave egy fogóval közeledik felém és tudom mi következik. Előre érzem minden tollam végén a tépő fájdalmat. Hallom szinte a hallhatatlanan reccsenését mindnek. Hörgő sóhaj szakad ki ajkaim közül és erre az Ő arca felderül.
-Tehát feladod? Mond el kik azok? Ki az a másik hat. Tudnom kell Aine. -Köpve mondja nevemet. Értem én, rossznak születtem, mégis nevem a fényt, fényességet jelenti.
-Akarom mondani Ira. Hol van a többi? Hol rejtőznek? -Fejemet csóválom eszelős arcát látván. Hát nem érti? Nem árulok el neki semmit. Mindenki elhagyott, családom kitagadott, elárultak, még a vőlegényem is. Ők azok, akik eddig segítettek és elfogadtak. Újra elhúzom a számat és halk nevetést préselek ki fogaim között.
-Te megőrültél Grave! Azt hiszed nem tudom, hogy így is- úgy is megölsz? Ennyire nem tarthatsz balgának. Ha meg kell halnom hát legyen, de nem mint áruló, mint gyáva. Tudod mi az a bátorság Grave? -Mosolyt erőltetek kiszáradt, felrepedt ajkamra. Mérgébe vállon suhint a fogóval és csak nevetek. Rálép kókadt szárnyamra és kihúzza magát. Ha nem ismerném, talán még el is hinném, hogy mennyire bátor és félelmetes, de vesztére tudom. Tudom, hogy alattomos kis féreg, aki bőröd alá férkőzik és elkezdi rohasztani, majd felfalni húsodat.
-Ma meghalsz Ira. Nyilván azért azzal tisztában vagy, hogy előtte még kedvemre teszel tisztátalan testeddel.
-Remélem Te is tisztában vagy azzal, hogy, amint hozzám érsz a bőröd rohadni kezd, Te gyáva. - Talpa alatt recsegve üvöltenek ízületeim. Már nem kell sok Aine, biztatom magamat, még és gyors lesz. Te már nem tehetsz semmit ellene, de ő végezhet veled. Újra vigyorgok és sziszegek fogaim között. Próbálom kalapáló szívemet és zúgó fülemet csitítani. Grave a gyáva, mintha érezné, hogy mire gondolok, rám tapos ismét.
-Ez az Grave mutasd az igazi arcodat. Én átlátok rajtad, nem úgy, mint a szánalmas kis családod. -Sírni szeretnék, mélyen megbánva zokogni, de nem előtte. Bárcsak, csak még egyszer láthatnám. Felnézek az égre, fel akarok jutni, fel az égbe, fel, hogy láthassam. Tiis, drága egyetlenem, drága barátom, drága bűnöm. Tiis.