Nehéz, súlyosabb, mint ahogy gondoltam. Nem tudok mozogni, láncaim húsomba vágnak. Érzem a vér fémes és kesernyés szagát. Az enyém lenne? Nem, csalódottan hajtom fejemet térdeimre. Ira, a megbélyegzésem neve. Ira, mint a pusztító harag. A hét fő bűn egyike. Lapockámba égetett billog, húzódik. Egy kör, hat pont a körön egymástól egyenlő távolságra. Középen két penge, mely a haragot szimbolizálja. Ahogy mozdulok érzem az éget bőr és hús szagát. Okádnom kell, de visszanyelem és előre nézek, szembe a halálommal. Szemei csillognak az éjszakai fényben, akár az acél penge. Szépnek mondható vonásai eltorzulnak, két szemöldöke között mély árok, orrán barázdák sorakoznak az undortól. Vállaimmal körözök, mintha meg se éreztem volna kínjaimat, pedig fáj, borzalmasan, de most nem adhatom fel! Lehet, hogy tisztátalannak születtem, de ez nem az én választásom volt. Látom Grave arcán, hogy csalódott és a félelem halvány, de erős szikráit is. Fél, nem tőlem, hanem attól, amit képviselek. Újra és újra és újra hallom fejemben Ira, Ira, Ira. Tépett szárnyaim élettelenül hevernek a földön. Grave egy fogóval közeledik felém és tudom mi következik. Előre érzem minden tollam végén a tépő fájdalmat. Hallom szinte a hallhatatlanan reccsenését mindnek. Hörgő sóhaj szakad ki ajkaim közül és erre az Ő arca felderül.
-Tehát feladod? Mond el kik azok? Ki az a másik hat. Tudnom kell Aine. -Köpve mondja nevemet. Értem én, rossznak születtem, mégis nevem a fényt, fényességet jelenti.
-Akarom mondani Ira. Hol van a többi? Hol rejtőznek? -Fejemet csóválom eszelős arcát látván. Hát nem érti? Nem árulok el neki semmit. Mindenki elhagyott, családom kitagadott, elárultak, még a vőlegényem is. Ők azok, akik eddig segítettek és elfogadtak. Újra elhúzom a számat és halk nevetést préselek ki fogaim között.
-Te megőrültél Grave! Azt hiszed nem tudom, hogy így is- úgy is megölsz? Ennyire nem tarthatsz balgának. Ha meg kell halnom hát legyen, de nem mint áruló, mint gyáva. Tudod mi az a bátorság Grave? -Mosolyt erőltetek kiszáradt, felrepedt ajkamra. Mérgébe vállon suhint a fogóval és csak nevetek. Rálép kókadt szárnyamra és kihúzza magát. Ha nem ismerném, talán még el is hinném, hogy mennyire bátor és félelmetes, de vesztére tudom. Tudom, hogy alattomos kis féreg, aki bőröd alá férkőzik és elkezdi rohasztani, majd felfalni húsodat.
-Ma meghalsz Ira. Nyilván azért azzal tisztában vagy, hogy előtte még kedvemre teszel tisztátalan testeddel.
-Remélem Te is tisztában vagy azzal, hogy, amint hozzám érsz a bőröd rohadni kezd, Te gyáva. - Talpa alatt recsegve üvöltenek ízületeim. Már nem kell sok Aine, biztatom magamat, még és gyors lesz. Te már nem tehetsz semmit ellene, de ő végezhet veled. Újra vigyorgok és sziszegek fogaim között. Próbálom kalapáló szívemet és zúgó fülemet csitítani. Grave a gyáva, mintha érezné, hogy mire gondolok, rám tapos ismét.
-Ez az Grave mutasd az igazi arcodat. Én átlátok rajtad, nem úgy, mint a szánalmas kis családod. -Sírni szeretnék, mélyen megbánva zokogni, de nem előtte. Bárcsak, csak még egyszer láthatnám. Felnézek az égre, fel akarok jutni, fel az égbe, fel, hogy láthassam. Tiis, drága egyetlenem, drága barátom, drága bűnöm. Tiis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése